Nyilv�n �gy volt, hogy sz�vszakadva v�gytam a cirkuszba, de tal�n �ppen �gy v�gytam a heged�re is - azt�n el�bb kaptam meg a heged�t, ellenben a cirkuszba nem vittek el, csak �gy lehetett, hogy szaggatott id�k�z�kben meg�jra �lmodtam a cirkuszr�l -, egyszer messzir�l l�ttam dombok m�g�tt, �s mintha valaki vezetett volna a kezemn�l fogva. M�skor idegen, nagy v�ros k�zep�n egyszerre ott �lltam, de ugyanaz a cirkusz volt, ugyanaz a bej�rat, k�tfel� ny�l� vesztib�l. M�r ekkor �gy volt, hogy jegyem is volna, be is mehetn�k, �s m�gis �sszezavarodott az �lom, �s megint nem voltam bent.

Utolj�ra azt�n v�gig�lmodtam. Ott �lltam a p�nzt�r m�g�tt, a bej�ratn�l, �s egy izgatott, szak�llas, s�nta ember, az igazgat� �llt mellettem, a bej�rat tarka f�gg�ny�t f�lk�zzel f�lreh�zta, �s kiab�lva hadart: "Erre tess�k, erre tess�k, tess�k bes�t�lni, mindj�rt kezd�dik, tess�k, tess�k." Az emberek pedig �z�nl�ttek - rengeteg ember, tarka n�ps�g, csel�dek, katon�k, kalapos asszonyok �s borotv�lt urak - l�kd�st�k egym�st, nevettek �s hangosan besz�lgettek. Tudtam, hogy r�gt�n megl�t az igazgat�, meg is l�tott �s bosszankodva mondta, mialatt megfogta a karom, "Tess�k, tess�k, van jegy? Akkor tess�k, ha nincs, akkor all�mars!" Mire ijedten elszorult a sz�vem, makogni kezdtem, hogy nincs jegy, de �n nem is a n�z�t�rre akarok, hanem a heged�m... �s k�ts�gbeesetten mutattam a heged�met, amit, term�szetesen, h�nom alatt szorongattam. Lehajolt a sz�jamhoz �s d�h�sen kiv�rta, m�g v�gighebegtem, hogy nincsen jegyem, de kompon�ltam egy �neket, saj�t magam, a heged�m�n, �s ha beenged, bent elj�tszom a k�z�ns�g el�tt. Erre olyan hangosan kezdett nevetni, hogy a tork�ba l�ttam, mint valami m�ly alag�tba, azt�n ridegen, sz�rul sz�ra ezt mondta: "Ifj� bajt�rs, elmebeteg, a te sz�ved nagyon hemzseg." �n ezt roppant �tletes versnek tal�ltam, �s l�ttam, hogy az igazgat�nak j�l esett �nk�ntelen elismer�sem, megveregette a v�llam �s azt mondta, v�rjak, tal�n lehet valamit csin�lni, majd megbesz�lj�k.

K�s�bb be is j�tt a s�t�t folyos�ra, ahol dideregve �lltam, �s leereszked� j�indulattal mondta, hogy a heged�l�s �gy mag�ban eg�szbenv�ve parallelepipedon. �n r�gt�n �rtettem, hogy ez azt jelenti, hogy nem nagyon b�zik a sikerembe. Esk�d�zni kezdtem, mire elkomolyodott �s tudtomra adta, hogy h�t j�, megpr�b�ljuk, de el�bb sz�lni kell a katonai fennhat�s�gnak, ahol b�lyeget kapok, mint cs�sz�ri �s kir�lyi garmada. Addig, m�g ez meglesz, megmutatja nekem az eg�sz cirkuszt h�tul, a sz�n�szeket, �llatokat, mindent, hogy fogalmam legyen, mir�l van sz�, mi kell a k�z�ns�gnek.

Nekem dobogott a sz�vem boldog izgalmamban, hogy m�gis bent vagyok, de amellett f�ltem. G�rcs�sen szorongattam h�nom alatt a heged�t, �s er�lk�dtem, hogy ne felejtsem el a mel�di�t. Rengeteg f�gg�ny k�zt vezetett el, amiken mindenf�le �l� festm�ny volt. F�nt, a magasban, pirosruh�s emberek dolgoztak. V�rtam, hogy sz�n�szeket, vagy m�lovarn�ket is l�tunk majd, de nem, sz�les, sok l�pcs� k�vetkezett. Alig tudtam k�vetni, oly sebesen futott a l�pcs�n. Azt�n b�rsony tap�t�s szob�kon ment�nk kereszt�l: v�letlen�l kinyitottam egy ajt�t, melyen rik�t� l�rma, zajong�s bukott be, �s rengeteg emberfejet l�ttam ny�zs�gni. Az igazgat� r�m kiab�lt, hogy csukjam be gyorsan, az a k�z�ns�g, v�rja az el�ad�st, �s annak nem szabad ide ben�zni.

Azt�n kis vasajt�t nyitott ki: �ri�si, f�lk�r alak� csarnok ter�lt el m�lyen. Ennek a pomp�s, sz�k�kutas �s p�lmaerd�s csarnoknak a k�zep�n egy sz�parc� f�rfi �sszeszor�tott sz�jjal �s vad szemmel fojtogatott egy n�t. A n� neh�z, h�rg� torokhangokat hallatott csak - borzaszt� l�tv�ny volt, hangosan ord�tani kezdtem �s �tkoz�dva k�veteltem, hogy szak�ts�k ki a kez�b�l. De az igazgat� lefogta a kezem. Ostoba, mondta, hisz ezek a sz�n�szeim, az eg�sz j�t�k, k�l�nben pedig nem is igazi emberek, viaszb�l vannak, mint a panoptikumban. Mikor jobban odan�ztem, l�ttam, hogy a n� arca igaz�n term�szetellenes �s a szemei �vegb�l val�k.

Sz�gyelltem magam �s m�sr�l kezdtem besz�lni, de a sz�vem m�g rendetlen�l zakatolt. Most egy rendetlen, nagy szob�ba vezetett az igazgat�, ahol tarkaruh�s �s kifestett fi�k �s l�nyok �ltek, padokban, mint ahogy iskol�ban szok�s. Ez a boh�c-iskola volt, mint ahogy megtudtam. Engem is be�ltetett a padba, �s az igazgat� egym�s ut�n h�vta ki a katedr�hoz a felel�ket. Az egyik k�zenj�rva j�tt ki �s a fej�t n�ha hozz��t�gette a padl�hoz. Ennek meg kellett ism�telnie a mutatv�nyt. Azt�n egy magas f�rfit h�vtak ki, aki k�st szedett el�, �s felv�gta a mell�t. V�r �s t�d� �ml�tt ki a sebb�l, a f�rfi hangosan ny�sz�rg�tt �s a f�ldre roskadt. Az igazgat� helyesl�en b�lintott.

- �gy j� lesz - mondta -, ez tetszeni fog.

Az �ngyilkos helyrement, a padb�l t�t �s c�rn�t szedett ki �s �sszevarrta a mell�t, sziszegve �s fintorogva. Akkor l�ttam, hogy sz�mtalan ilyen varrott heg sz�ntotta v�gig a mell�t.

M�sok is j�ttek, akik megint m�st tudtak. Voltak hasbesz�l�k, akik oly csod�latos h�s�ggel ut�nozt�k emberek �s �llatok hangj�t, hogy alig hittem a f�lemnek. Az egyik gyerekhangon besz�lt oly t�k�letesen, hogy k�nny sz�k�tt a szemembe, mert a haldokl� gyermek hangj�t adta - de mikor arc�ba n�ztem, �lm�lkodva l�ttam, hogy a szeme �s sz�ja mozdulatlan. A m�sik s�r� �s �tkoz�d� asszonyi hangot �br�zolt - azt�n m�s n�imit�torok is j�ttek, rekedt, kacag� b�g�s hangzott fel, �s a s�t�tben v�szes szemek lobogtak.

Az igazgat� ekkor ben�zett egy k�nyvbe, �s a nevemet mondta. Fel�lltam a padban, v�gign�zett, azt�n gyorsan k�rdezett:

- H�t te mit tudsz?

A heged�mre mutattam, �s �jra dadogtam valamit a mel�di�r�l, amit kompon�ltam. Nevet�s futott v�gig a termen - az igazgat� m�rgesen �t�tt az asztal�ra.

- M�g mindig azzal a heged�vel bosszantasz! - mondta. - Micsoda �cskas�g!

Azt akartam mondani, hogy a mel�dia, amit kompon�ltam, igen k�l�n�s, �s hogy �n szeretn�m elj�tszani, ha megengedik. De � egy fi�t h�vott ki �s elk�ld�tt vele, hogy mutassa meg nekem a hangszereket.

Egy m�sik szob�ba vittek. Itt �ri�si g�pek �s szersz�mok �lltak, mindegyik egy-egy hangszer. Voltak ott �ri�si trombit�k, amiket f�jtat�k mozgattak - egy-egy nyom�sra val�s�gos mennyd�rg�s szakadt ki a torkukb�l. Azt�n szobanagys�g� triangelek, g�zkalap�ccsal. Egy �ri�sdob tetej�n idom�tott elef�ntok j�rtak k�rbe �s a l�bukkal doboltak. Volt egy csod�latos orgona, ezt villamosg�p hajtotta, ez egyszerre mozgatott harminc zongor�t �s ezer ac�ls�pot - a legmagasabb s�p olyan volt, mint egy gy�rk�m�ny. A karmester magas h�don �llt; mikor sz�tv�gta k�t karj�t, egyetlen akkord harsant fel �s sz�l�rv�ny lett - azt hittem, azonnal kir�p�t a szabadba. A zen�szek el�tt olyan klaviat�ra volt, mint amilyenen szed�g�peket hajtanak - p�paszemmel dolgoztak, egyre a kott�kat n�zve.

Sz�d�lve �s z�g� f�lekkel ker�ltem vissza egy m�sik oszt�lyba, ahol m�r v�rt az igazgat�. Elmondtam, hogy l�ttam a hangszereket, de egyiket se ismerem �s nem tudok ezeken j�tszani. V�ll�t vonogatta �s azt mondta, hogy nagyon sajn�lja, ez esetben g�bic. Ekkor k�t f�gg�ny�s ajt� el�tt �lltunk, mely a szabadba vezetett. A sz�n�szek ezerf�le maszkban, sietve indultak be az egyiken, melynek hasad�k�n soksz�n� villanyf�ny csapott ki egy-egy f�gg�nylebben�sre. Ide akartam bemenni, de az igazgat� azt mondta, hogy ha nem tudok semmit, akkor tal�n jobb lesz el�bb a hullakamr�t megn�zni.

A m�sik ajt�n ment�nk be - s�t�t folyos� vezetett lefel� a pinc�be. Pisl�kol� g�zf�ny sziszegett nagy t�vols�gokban. K�toldalt a k�d�s �s s�r� hom�lyban f�lk�k ny�ltak - feh�r k�penyeges, szennyesarc� szolg�k j�rtak ki-be. Borzong�s fogott el, �s nem mertem ben�zni. A folyos� legv�g�n meg�llt az igazgat� �s valakivel besz�lgetett. Lopva n�ztem k�r�l - a fal hossz�ban meglapulva hossz� b�dogasztalok h�z�dtak -, a b�dogasztalokra sorba meztelen hull�k voltak kirakva: aggok, gyerekek -, azt�n r�gi, prepar�lt testr�szeket is l�ttam. Neh�z, fojt� formalinszag �radt a m�lyb�l. L�ttam, hogy m�g egy m�sik, s�t�t folyos� ny�lik, lefel�. Az igazgat� r�lam besz�lt - mintha beaj�nlott volna az orvosnak, hogy ott maradhassak. Az orvos a s�t�t folyos� fel� n�zett.

Ekkor k�ny�r�gni kezdtem, hogy ne kelljen itt maradnom - elmondtam, hogy ink�bb kitanulok valamit, amivel fell�phetek, ha m�sk�pp nem megy. A fej�ket r�zt�k �s az orvos megjegyezte, hogy csak akrobatizmussal mehet�nk valamire, mert a k�z�ns�g m�r t�relmetlen.

Most azt�n egy magas, padl�sf�le helyis�gbe vittek - kis szelel�lyukakon kereszt�l m�lyen alattam l�ttam a v�rost. A falak ment�n sorban keskeny �s magas l�tr�k t�maszkodtak. K�telek, ny�jt�k �s h�l�k hevertek szertesz�t - a l�tr�kon r�zsasz�ntrik�s artistafi�k dolgoztak. Egy l�tr�t tettek el�m, hogy m�sszak fel rajta. Mikor a tetej�n voltam, alulr�l kihajl�tott�k a l�tr�t az utca f�l� - g�rcs�sen megkapaszkodtam -, �s mikor len�ztem, l�ttam az eg�sz v�rost, akkora emberek szaladg�ltak az utc�kon, mint a hangy�k. Ekkor halkan sik�tottam, �s elvesztettem eszm�letemet.

De megint �jra ott voltam �s hosszan, heteken �s h�napokon kereszt�l tanultam �s gyakoroltam. Fel- �s lem�sztam a l�tr�n - mikor ez m�r j�l ment �s valahogy meg is tudtam �llani a l�tra tetej�n, akkor egy sz�ket ny�jtottak fel -, a sz�ket �vatosan egyens�lyozva fel�ll�tottam �s fel�lltam a sz�kre. K�s�bb k�t �s h�rom sz�kkel csin�ltuk ugyanezt. �s hossz�, hossz� id�k j�ttek.

Azt�n, sok�ra, v�gre-v�gre ott �lltam a sz�npadon - de m�r ekkor az arcom keskeny �s r�ncos volt �s be volt festve, mint azok�, akiket el�sz�r l�ttam. Most m�r �gy volt, hogy sok-sok �v �ta vagyok itt, �s a cirkusz minden zeg�t-zug�t ismertem. R�zsasz�n� trik� volt rajtam, �s f�radtan �d�ngtem a f�lhom�lyos oldalf�gg�ny�k k�z�tt, ahol izzad� szolg�k futkostak, hordt�k a sz�nyegeket. Neh�z �lland� z�g�s zizegett, �s �n f�radt voltam tudni, hogy mi az. Egyszerre �les, beteg vil�goss�g t�madt - szemeim el�tt sz�tcsap�dtak a b�rsonyf�gg�ny�k. Zs�folt emberfejek szorongtak a f�gg�ny�n t�l - r�vid taps zend�lt fel, azt�n v�rakoz�, suttog� cs�nd.

Ott �lltam, egyed�l, a t�gas �s feh�r f�nyben �sz� sz�npad sz�nyeg�n. Most nesztelen l�ptekkel k�z�pre futottam - a reflektor k�pja k�vetett minden�tt. K�gy�mozdulattal hajlongtam, k�toldalt a p�holyok fel�. Azt�n megkaptam a l�tr�t �s sebesen, nesztelen�l - oly k�nnyen hogy nem �reztem a testemet - felk�sztam a n�gyemeletes magass�gba. Ott egyetlen v�kony p�lc�n �vatosan felemelkedtem, s egyens�lyozva inogtam n�h�ny pillanatig. Ekkor vasl�b� asztalk�t ny�jtottak fel�m egy p�zna v�g�re �ll�tva. Elkaptam az asztalt, �s k�t l�bbal k�nnyed�n megt�masztottam a l�tra fels� fok�n. Azt�n r�k�sztam az asztalra �s fel�llottam r�, folyton egyens�lyozva k�zben. Most h�rom sz�k k�vetkezett egym�s tetej�n - el�gedett z�g�st hallottam, �s felk�sztam az �p�tm�nyre. Az utols� sz�k l�bbal �gnek �llott; az egyik l�b�ra, mely inogva csendben k�rbefogott, visszafojtott l�legzettel helyeztem el egy �ri�si kocka als� sark�t. Az eg�sz �p�let oly k�nnyen remegett alattam, hogy �reztem, a pulzusom l�ktet�se l�ktetve v�gigfutott a l�tra legals� fok�ig. V�gre a p�zna k�vetkezett: percekig tartott, m�g egyenesen r� tudtam illeszteni a kocka fels� sark�ra. Azt�n lassan k�sztam fel a p�zn�n - a tetej�n voltam, meg�lltam �s pihentem. A ver�t�k forr�n, lassan folyt le arcomon. Minden izmom megfesz�lt, mint az �j, �s remegett. V�rtam, m�g az �p�let ing�sa el�ri a holtpontot - ekkor hal�los cs�ndben kiegyenesedtem, kibontottam trik�mat �s kih�ztam a heged�t... Remeg� k�zzel illesztettem r� a von�t... most egyik l�bammal tapogat�zva, lassan elengedtem a p�zn�t - el�red�ltem... egyens�lyoztam n�h�ny percig... s felhaszn�lva a r�m�let cs�ndj�t, mely odalent kit�totta a sz�jakat s marokra fogta a sz�veket... lassan �s remegve j�tszani kezdtem a mel�di�t, amit r�gen, r�gen, r�gen hallottam egyszer zengeni �s zokogni a sz�vemben.